Pénz, már megint az a fránya pénz!

Pénz, már megint az a fránya pénz!

Fontos tények, amit a pénzről feltétlenül tudnod érdemes…

„A pénz nem a legfontosabb dolog az ember életében,
de mindenre hatással van, amit fontosnak tart.” – Robert T. Kiyosaki

A pénz nem volt mindig olyan nagy úr, mint napjainkban. Sőt az ember nagyon jól megvolt nélküle. De hogyan vált akkor mégis ilyen kultikus jelentőségűvé? Miért forog körülötte az életünk?

Ennek megértéséhez nézzünk egy röpke áttekintést a pénz történetéről. Ez elsőre unalmasnak és feleslegesnek tűnhet, de segít átlátni, hogyan alakult ki a jelenlegi helyzet.

Miért és hogyan alakult ki a pénz?

Az őskorban az embereknek nem volt szükségük pénzre, mert kiterjedt rokoni kapcsolatban éltek, mindent megszereztek, előállítottak és egymás között elosztottak. Teljesen önellátók és nagy valószínűséggel boldogabbak voltak, mint a későbbi korok emberei.

Mivel alacsony volt a technológia szintje, nem jelent meg a szaktudás. Minden eszközt és tárgyat elő tudott állítani a család, vagyis a családon kívüli árucsere nem volt szükséges.

Az árucsere megjelenése az Őskor és az Ókor határára tehető. Ekkor kezdtek szakosodni az egyes közösségekben élő ügyesebb emberek az általuk előállított termékekre. Eljutottak odáig, hogy ők kizárólag e tárgyak előállításával foglalkoztak. Így szükségszerűen megjelent a cserekereskedelem. A cserekereskedelem arra sarkallta az embert, hogy értéket alkosson önmagában. Mindenki kénytelen volt használni a kreativitását, ötletet gyűjteni, megvalósítani. A kidolgozottabb, magasabb értéket képviselő eszközt, vagy használati tárgyat felkínálták cserére, így gondoskodva az élethez szükséges javak biztosításáról.

Az egyes szakmákban való fejlődés a folyamat további erősödéséhez vezetett. E fejlődés előnyökkel, de bizonyos hátrányokkal is járt, mert mindig olyan cserepartnert kellett találni ahol mindkét fél igénye találkozott. A másik nagy problémát az jelentette, hogy a cserére kínált áru értékét nehéz volt meghatározni.

A hátrányok kiküszöbölésére keresni kellett egy olyan általánosan elfogadott eszközt, amit mindenki elismert. Ilyen eszközök voltak az árupénzek, például egy ideig a só. A könnyű szállíthatóság feltételének azonban sem a só, sem a csont, sem a kagyló, a kövek, sem más tárgyak nem tudtak megfelelni.

A legjobb tulajdonságokkal a nemesfémek bírtak. Amikor a nemesfémet elfogadták fizetőeszköznek, akkor öntéssel igyekeztek egyforma darabokat előállítani, amik általában kerek formájúak voltak, és ezzel kialakult a pénz.

A pénz megjelenése és elterjedése jelentős lépés volt, mert kiszorított minden árupénzt. Előnyei között szerepelt könnyű szállíthatósága, jól felismerhetősége és az, hogy az értékét megtartotta.

A világ első pénzei, Krőzus lüdiai király idejéből származnak i.e. 560 körükről. A görögök, a rómaiak, majd Európa is átvette a pénz e formáját és használta fizetőeszközül.

Az infláció megjelenése Néró császár nevéhez fűződik. Aki begyűjtötte az összes pénzt, majd újra öntette azt, és több kisebb méretű darabot állíttatott elő ugyanazon anyagból, így fedezve az adósságot.

Több, mint 2000 esztendeig a nemes fémből készült érmék jelentették a fizetőeszközt. A nemesfémek végessége miatt a kereskedők bevezették a váltót, és amikor pénzhez jutottak, kiváltották azt. Később ezt a szerepet a bankok vették át.

Az Ókori Rómában az érmék előállítása a JUNO MONETA templomában zajlott. Később, amikor a RÓMAI BIRODALOM terjeszkedett, további pénzverdéket is nyitottak, és a római érméket a brit szigetektől egészen Törökországig elfogadták csereeszközként. Megszületett az első páneurópai pénznem.

A RÓMAI BIRODALOM széthullását követően megjelentek az első európai nemzetek, minden ország a saját ellenőrzése alatt tartotta a pénzverést. Ezektől az európai nemzetektől örököltük azt a sokféle érmét és pénznemet, amelyeket az Euró bevezetésével kívánnak egységesíteni. A sokféle pénznem egyik problémája az, hogy az egyes gazdaságok sikerességétől függően, a pénznemek közötti átváltási árfolyam erőteljesen változó. Ez kockázatossá teszi az országok közötti kereskedést.

A PÉNZÖNTŐKTŐL A BANKOKIG

A múltban gyakori elvárás volt, hogy a bankoknak legyen minden 1 dollár értékű valós aranya fedezetként minden 10 dollár adósságra. Manapság ez nincs érvényben. Az aranyat a bank tárolta. A bank által adott és nemesfémet szimbolizáló papírjegy tulajdonosának garantálták, hogy bármikor beválthatja azt a helyi pénzváltónál és átveheti természetben azt a mennyiségű aranyat, mely a banknak erre a pénzjegyére rá volt írva.

Ez a rendszer megkövetelte, hogy a forgalomban lévő papírpénz teljes értéke ne szárnyalja túl a letétbe helyezett nemesfém teljes mennyiségét. Ez a kötöttség korlátozta a forgalomban lévő pénzmennyiség önkényes növekedését.

Éppen ezért háború idején, amikor többletpénzre volt szükség, a hadsereg és a hadianyagok finanszírozására, a kormányok arra kényszerültek, hogy átmenetileg felfüggesszék a forgalomba lévő pénz mennyiségének az aranyhoz való kötöttségét. Más szavakkal, háború idején a papírpénzt nem lehetett beváltani nemesfémre, és a kormányok a bankóprés működtetésével korlátlan mennyiségű – aranyfedezet nélküli- pénzt tudtak forgalomba hozni a háborús szükségletek finanszírozására.

Ez a fedezet nélküli pénz általában annyira volt szilárd, mint amennyire szilárd volt az az állam és kormány, amely kibocsátotta. Ha egy ország megnyerte a háborút, akkor a kormány egyszerűen visszaállította a pénz aranyra történő beválthatóságát, azaz újra aranyalapra helyezte valutáját. Ha egy ország elveszítette a háborút, akkor, mint például Németország az I. és a II. világháborút, akkor a papírpénze értéktelenné vált.

A jelenlegi hitelpénz rendszer kialakulása

A francia forradalom után állandósult fedezetlen papírpénz rendszere kedvezett a bankárdinasztiák szolgáltatásainak. Oly sikeresen kamatoztatták a királyi családok vagyonát is, hogy hamarosan magánbankházak vették át a birodalmak pénzügyeinek kezelését.

Ezzel megszületett az a típusú központi bank/és a kétszintű bankrendszer/, amely a mai napig kulcsszerepet játszik a világ pénzügyi életében.

A közhatalmat képviselő uralkodók, parlamentek, kormányok hamarosan rájöttek, hogy az állami szuverenitás részét képező monetáris hatalom (a pénzkibocsátás joga) magánkézbe kerülése egyben a befektető bankárok kizárólagos ellenőrzését és hatalmát vonja maga után. Így kezdődött meg a bankárdinasztiák és a kormányok évszázados harca a háttérben.

Mayer Rothschild: „Engedjék meg, hogy ellenőrizhessem egy ország pénzrendszerét, hogy ki hozza a törvényeit, már nem érdekel.”

Az Egyesült Államokban, amelynek az alapító atyák által alaposan átgondolt demokratikus alkotmánya volt, egy ilyen központi banknak a felállítása sokkal nehezebb feladatnak bizonyult, végül a nemzetközi pénzoligarchia mégis magánellenőrzés alá tudta vonni az USA pénzrendszerét, és létrehozták a világ legnagyobb pénzügyi trösztjét, a Federal Reserve System-et. FED a mai amerikai központi bank, 1913. dec. 23. jött létre. Ennek a 100%-ban magántulajdonban lévő központi banknak magánbankok a tulajdonosai.

Woodrow Wilson amerikai elnök 1913-ba aláírta a központi takarékról szóló törvényt. Ezzel a nemzetközi bankoknak átadta a lehetőséget, hogy kiállítsák Amerika pénzét.

„Én vagyok a legboldogtalanabb ember. Akaratomon kívül tönkretettem az országom. Egy nagyiparú rendszer irányítva van saját banki hitelrendszere által. A hitelrendszer összpontosított, a gazdasági növekedés ezáltal, néhány ember kezében van. Az egyik legrosszabbul vezetett nemzet lettünk, az egyik legnagyobb mértékben irányított és befolyásolt kormánnyal, aminek nincs saját véleménye. Egy kormány, ami sok ember meggyőződése által nem is az, hanem egy kormány, ami egy kisebb csoport kényszerített irányítása alatt áll. Ennek a rendszernek a tartópillérei mélyen el vannak ágyazva, s ezért az oktatási rendszer és a média hallgat róla.” (forrás: Sheldron Emery: Milliárd a bankároknak, adósság a népnek)

Napjaink pénzügyi rendszere

A II. Világháborút lezáró békeegyezmények során újabb pénzügyi intézményeket hoztak létre, amelyek a központi bankot szolgálják ki Európában is.

  • IMF.
  • Világbank
  • Európai Közösségek, később Európai Unió, és annak központi bankja.

Az adósságfüggésen és kamatfizetésen alapuló rendszert Közép- és Kelet Európára a „washingtoni konszenzus” néven ismert program keretében ültették át.

Még ma is általános az a közhiedelem, hogy a központi bankok (jegybankok) annak az államnak a tulajdonában vannak, amelynek a területén működnek.

Ha az adott ország törvényhozása ellenőrzi mind a monetáris, mind a fiskális politikát, akkor a központi bank a közpénzrendszer fenntartását és működését is szolgálhatja és elősegítheti a reálgazdaság optimális fejlődését

Ha azonban egy központi bank magántulajdonban van, vagy csak formailag az állam tulajdona, de abszolút függetlensége révén kizárólag a pénzoligarchia ellenőrzése alá kerül, akkor a magánpénzrendszer tartja fenn, és azt egy szűk elit magánérdekeinek megfelelően működteti.

A központi bankok csak hitelnyújtással foglalkoznak, és nincs szerepük a megtakarítások összegyűjtésében, a kereskedelem vagy a beruházások finanszírozásában.  Feladatuk a kölcsön előteremtése.

Amikor egy állam és egy kormány átadja a központi banknak az ország pénzkibocsátását és hitelrendszerét, akkor a kereskedelmi bankok nyomban alárendelődnek a központi banknak (kétszintű bankrendszer).

A jegybank elsősorban az ún. elsődleges kamatlábbal kölcsönöz ki pénzt a számukra. Ez a bázispénz, vagy jegybanki pénz, ami döntően körbehatárolja a többi bank működését, bank- hitelezési mozgásterét. A központi bank határozza meg az elsődleges kamatlábat is. (Ezt a kamatot kell megfizetnie a kereskedelmi bankoknak a központi bank felé.)

A kereskedelmi bankok pedig magasabb kamattal adják tovább a pénzt, hitel formájában az emberek és a vállalkozások és a gazdaság más szereplői felé. A központi bank annál nagyobb pénz mennyiséggel rendelkezik, minél nagyobb az adott ország állami és nem állami szektor együttes eladósodása.

A Magyar Nemzeti Bank 2001 óta független az államtól, csak az Európai Központi Banknak tartozik elszámolással az ország pénzpolitikájáról.

Az Euro Övezet gazdaságát, a GMU (Gazdasági és Monetáris Unió) szolgálja.

Az Unió minden országa tagja a GMU-nak. Az Európai Központi Bank (EKB) IRÁNYÍTJA a MONETÁRIS POLITIKÁT, SZÉKHELYE, a németországi Frankfurt.

Közös valuta az Euro kialakulásáról

Az Euro előtt már voltak kísérletek közös valuta bevezetésére.

Latin monetáris unió: 1867-ben, közös arany és ezüst érméket vezetett be Franciaország, Belgium, Svájc, Görögország és Bulgária. Skandináv monetáris unió: 1875. Ezek az uniók többek között azért vallottak kudarcot, mert az arany ára változott az ezüst árához képest és ez destabilizálta ezeket.

A Német Szövetség monetáris uniója viszont sikeresnek bizonyult. 1834-ben létrehoztak egy vámuniót, és rögzítették a valuta átváltási árfolyamokat. Ezt követte a közös valuta, a birodalmi márka, a német márka elődje. A német monetáris unió részben annak köszönheti sikerét, hogy világos szabályok határozták meg, hogyan kell készíteni az érméket.

Az Euro bevezetése előtt az európai országok saját bankjegyekkel és érmékkel rendelkeztek. Ha valaki utazni vagy kereskedni akart egy másik országgal, a határokon át kellett váltania a pénzét. Az Európai Unió tagállamai többször is kísérletet tettek arra, hogy továbblépjenek a gazdasági unió és a közös valuta felé.

Az európai vezetők csak 1991-ben, a hollandiai Maastricht városában egyeztek meg a közös valuta bevezetésének határozott üteméről. 1991. január 1.-én bevezették az Eurót, elszámolási egységként. Ez azt jelenti, hogy ekkortól papíron már sok pénzügyi művelet során használták, de bankjegy formájában még nem állt rendelkezésre. 2002. január 1.-én az Euróra áttérő 12 országban megjelentek az Euró bankjegyek.

Ezzel egyszerűbbé vált a kereskedés, az utazás és egyéb gazdasági együttműködés az Euró Övezet országaiban. Ahhoz, hogy az Euró sikeres pénznem legyen, elengedhetetlen a tagállamok mindegyikének gazdaságának sikeres működtetése. Az Euro megjelenési formájával igyekeztek kifejezni az európaiságot és a nemzetiségeket. De valóban  megoldást jelent a közös valuta a gazdasági problémákra, vagy a probléma máshol ered?

Tudtad, hogy a pénz jelenlegi formája adósság?

Napjainkban a pénz mint adósság kerül forgalomba. A forgalomba kerülő pénz, folyamatosan „gyártva” van, valahányszor valaki hitelt vesz fel a banktól. Ez alapján a forgalomban lévő pénznek csak egy felső határa létezik, ami nem más, mint a teljes hitel mennyiség.

Akármilyen kölcsön felvétele során, nem a bank által nyújtott pénz, hanem a kölcsönt felvevő fedezete a valódi érték a tranzakcióban. Az aláírás után ez a kölcsön egy kézzel fogható, cserélhető, eladható papírdarab, ami értékkel bír. A bankok csak a tőkéhez szükséges pénzt hozzák létre, a kamatokhoz szükséges pénzt nem.

A tőkerészre létrehozott pénz azonnal bekerül a gazdaság „véráramába”, hiszen a vételárra a bank kiegyenlítést végzett, létrehozott számlapénzt vagy papírpénzt.

A kamatrészről ugyanez nem mondható el, a kamat nem kerülhet be ugyanabba a „véráramba”, mert arra a részre a bank nem alkotott pénzt, csak fizetési kötelezettséget. Tehát a gazdaságban kevesebb pénz van jelen, mint a hitel visszafizetési kötelezettsége.

Az emberek a gazdaságban jelenlévő pénz megszerzéséért dolgoznak, hogy visszafizethessék kölcsönüket kamatostól, de a pénz kevés, mert a gazdaságban lévőből kell a kamattöbbletet is megszerezni.

A hosszúlejáratú hitelnél pl. a teljes kamat mértéke meghaladhatja a tőke nagyságát. Így egyre többet dolgoznak az emberek és ennek okán mindig lesznek, akiknél elfogy a pénz. Ezt nevezzük adósságspirálnak.

Ezért míg a rendszer működik, mindig lesznek csődök és árverezések. Amikor a termelő gazdaság szereplői működő tőkéjükből, vagy magánszemélyek a jövedelmükből visszafizetik az adósságot, akkor a bankok „megsemmisítik” a visszafizetett pénzt, leírják azt a kölcsönt felvevő számlájáról. Ezzel az összeggel csökken a forgalomban lévő pénz mennyisége.

A kamat viszont nem kerül megsemmisítésre, hanem egy része felhalmozódik a magánpénzrendszer tulajdonosainál.

Mi a helyzet az inflációval?

A pénz ezen értéktelenedése,  kivétel nélkül mindenkit érint. Az infláció gyakorlatilag egy rejtett adó az emberek felé. Ez  egyszerűen fogalmazva azt jelenti, hogy fogy annak a pénznek az értéke, amiért már egyszer keményen megdolgoztunk.

Ez az értékvesztés szorosan összefügg a fentebb ismertetett adósságspirállal, csak egy magasabb szinten, azaz amikor az államok adósodnak el a pénzintézetek (IMF, Világbank,  EKB stb.), felé, amit ugye törleszteni kell.  Ezen hiteleknek hatalmas kamatterhei vannak, amit szintén folyamatosan fizetni kell. Ha nem tud az állam fizetni, újabb hiteleket kell felvennie, ami növeli az adóságterhet. Ha nő az államadósság, nő az infláció. Hisz az állam fedezetlen pénzkibocsátással igyekszik fedezni a kiadásait, köztük a kamatterheket, s ennek költségeit ily módon állampolgáraira hárítja. Hogyan? A növekvő pénzmennyiséggel, egyszerre csökkenti annak a pénznek az értékét, ami már forgalomban van, azét pénzét, aminek értékért, az emberek egyszer már megdolgoztak. Ilyen formán az infláció hasonlóan működik, mint bármely adó: azaz a jövedelem értékéből levonódik.

Az infláció és az értékvesztés egyik legbiztosabb jele, hogy kivonják a kisebb címletű pénzeket, és jönnek a nagyobb címletű pénzek. Ez a folyamat akár eljuthat  az ún. „hiperinfláció”  szintjére, amikor is ez az értékvesztés rendkívüli módon felgyorsul.

Ilyen teljes pénzértékvesztés történt Magyarországon, amikor 1945-ről 1946-ra teljesen elértéktelenedett a pengő, annyira, hogy a végén már az utcákon szemétként söprögették a milliós címleteket. Akkor sem akarták elhinni az emberek, hogy ez megtörténhet…

S mi van a jelenlegi válsággal?

A média azt közvetíti, hogy van kilábalás  a válságból. Egyes szakértők azt mondják, hogy még sokkal nagyobb bajok lesznek, sokkal nagyobb gondokkal terhelt időszak következik ezután. Mi az igazság? Jó kérdés!

Háborúk és válságok idején az ingatlanok és a pénz értéktelenedik, a részvények ára csökken, ezzel szemben az arany ára ellentétes mozgást mutat, vagyis az ára emelkedik. Az arany árának emelkedését még befolyásolja az a tény is, hogy az arany jelentős részét már kibányászták.

De mégis mi az oka a válságnak?

Válaszként néhány érdekes idézet ajánlok a figyelmedbe:

„Aki a pénzt irányítja országunkban, az a mindenek feletti úr, az iparban és a kereskedelemben. Amikor észreveszi valaki, hogy a rendszer egy egyszerű irányítási elven alapszik, néhány magas pozíciót betöltő ember által, magától rájön, hogy miként keletkezik az infláció és a gazdasági válság.”
James A. GARFIELD, meggyilkolt amerikai elnök (forrás: Wikipedia)

„A kormánynak kellene létrehoznia, kibocsátania és áramoltatnia az összes fizetőeszközt és hitelt, ami a kormánykiadásokhoz és a fogyasztói vásárlóerőhöz szükséges.”
„A pénzteremtés és kibocsátás előjoga, nem csak a kormány legfelsőbb kiváltsága, hanem legnagyobb teremtő lehetősége. Ezen alapelvek elfogadásával, az adófizetők hatalmas kamatterhektől szabadulnak meg.
A pénz megszűnik úrnak lenni, és az emberiség szolgájává válik.”
Abraham LINCOLN, meggyilkolt amerikai elnök

„Amíg a fizetőeszköz kibocsátása és a hitel felügyelete vissza nem kerül a kormány kezébe, és el nem ismerjük azt, mint az állam legnyilvánvalóbb és legszentebb felelősségét, addig minden beszéd a Parlament szuverenitásáról és a demokráciáról üres és felesleges locsogás……
Amikor egy nemzet kiengedi kezéből a hitelei felügyeletét, nem számít, ki hozza a nemzet törvényeit…..
Ha egyszer az uzsora irányít, tönkre tesz bármilyen nemzetet.”
William Lyon Mackenzie King, volt kanadai miniszter

A pénz történetének vázlatos áttekintése nyilván felébreszt némi érzelmet és néhány jogos kérdést minden felelősen gondolkodó emberben. Mit lehet akkor tenni?

Milyen megoldás lehet találni e kényes probléma megoldására?

Véleményem szerint egyéni szinten kell előbb a probléma megoldásához kezdeni, hisz ez hozzájárul tágabb közösségünk problémáinak orvoslásához. Mi a teendő? Hol kezdjünk hozzá?

A szükséges pénzügyi tudás/ismeret megszerzése, ami minden gazdasági baj megoldásának kulcsa.

Változó világunk sok keserves tapasztalata arra enged következtetni, hogy kellő tájékozottsággal kivédhetők a jövőbeni pénzügyi kudarcok.

Robert T. Kiyosaki, neves közgazdász író és pénzügyi tanító, több sikeres könyvével támogat bennünket e tudás megszerzésében. Egyszerű, érthető példáin keresztül olyan tájékozottságra tehetünk  szert, ami pénzügyi intelligenciánkat megbízható alapokhoz segíti.

A pénzügyi intelligencia megszerzése ma már minden ember számára elengedhetetlen fontossággal bír. Könnyedén átláthatjuk útmutatásával ködös pénzügyeket, a világgazdaság helyzetét.

Ezt akár a harmadik intelligencia mutatónak is nevezhetjük, ami szükséges lehet, hogy a mai világban sikeresen boldoguljunk.

A felsorolás teljességéért, nézzünk a három fontos intelligencia-mutatót:

  1. A széles körben ismert értelmi IQ, ami az értelmi képességek mértékét fejezi ki (logikus, analitikus, és analógiákban való gondolkodás)
  2. Az érzelmi IQ (azaz EQ), ami a bennünk zajló érzelmeink ismeretére, és azok kezelési képességére utal. Azt mutatja mennyire vagyunk urai érzelmeinknek. Ha ezt “fejlesztjük”, kevésbé vagy nem tudnak manipulálni minket, és a látszólagos kudarcok se térítenek el céljaink felé vezető utunkról. (Nem mellékesen a pénzzel kapcsolatban is rengeteg érzelem dolgozik bennünk.)
  3. A pénzügyi IQ pedig a pénzügyeink útvesztőiben való boldogulásunk segítője.

Ajánlom figyelmedbe azokat a könyveket, amiket már Én is olvastam a témában:

Robert T. Kiyosaki:

  • Gazdag papa PRÓFÉCIÁJA
  • CASHFLOW négyszög
  • A GAZDAGOK összeesküvése (A pénz 8 új szabálya)
  • KI vette el a PÉNZEM?

Kim Kiyosaki:

  • GAZDAG NŐ
Share on Facebook

Szólj hozzá!

Highslide for Wordpress Plugin